3.fejezet

Nem várt fordulat

Nem láttam,és még csak sikítani sem tudtam.Nem tudom hogy ki az, de amint elenged, nagyon megbánja,az biztos. Arra a kezére tettem a kezem amivel a számat fogta be, és óvatosan a másik kezemmel elkezdtem lefelé mutogatni,mivel már vagy 5 perce így szórakozott velem.Az biztos, hogy jobb higgadtnak maradni,mert hát nem kéne egy nagy véres lyukkal a fejemen hazamennem...
-Megígéred, hogy csendben maradsz?-de ismerős a hangja!!!lassan bólintottam, mire elengedte a számat.

-Én nem tudom, hogy mire megy ki a játék, de ha kell valami, akkor mondjátok meg mert ez már kezd egy kicsit idegesítő lenni.Itt eljátszod az emberrablót vagy mi,aztán csak vársz meg vársz és vársz.Hát ez elég amatőr.Ha kell valami mond meg, mert nem érek rá egész nap itt dekkolni.-mondtam kissé hisztisen, mire egy halk röhögést hallottam.
-Hát haver ez nem jött be, a kiscsaj nem ijedt be tőled...-itt már jóval többen röhögtek.Tehát többen vannak, de az akkor is nagyon amatőr, és engem csak ne kiscsajozzon le senki!!!
-Na idefigyeljetek!Éngem ti csak nem kiscsajozzatok le, világos?Ezzel az amatőr dumával meg pláne ne!Röhejes amit itt műveltek,nem tudom még hányszor mondjam el, de én nem érek rá itt dekkolni szal történjen már valami!!!-mondtam,most már jóval hisztérikusabb hangnemben.
-Figyelj, mi kérni szeretnénk tőled, vagyis tőletek valamit.-na végre, mindjárt szabadulok, és vásárolhatok tovább.
-És mit?Mellesleg ha tárgyalunk, akkor csakis úgy, hogyha látlak titeket.
-De megígéred, hogy nem sikítasz?
-Ha eddig kibírtam-mondtam flegmán mire lassan levette a kezét a szememről.Először nem láttam rendesen, csak foltokat,de amikor mindent tisztán láttam,leesett az állam.Azon kaptam magam,hogy röhögök a srácok meg csak bámulnak rám,én meg csak annyit bírtam kinyögni, hogy:
-Jó vicc!!!-ha lehet akkor még hülyébben néztek rám.
-Te, a kiscsaj normális??-kérdezte mire abbahagytam a röhögést felegyenesedtem és villámokat szóró tekintettel néztem rá.
-Nem vagyok kiscsaj,világos?És a kérdésedre a válaszom igen, normális vagyok, de hogy az Twilight-os srácok itt állnak előttem, na az, nem normális.Egyéb kérdés?-kérdeztem flegmán,keresztbetett kezekkel oldalrabillentett fejjel és egy kis térdrogyasztással.
-Nah, kit ijesztett be a kiscsaj??-kérdezte röhögve Jackson Kellantó mire olyan pillantással fordultam felé, hogy még Gozzila is azt kívánná bár csak ott helyben elsüllyedhetne.-akarom mondani...bocs de hogy hívnak?
-Ashley Smith.És jó lenne ha kiböknétek, hogy mi kéne ,mert mint már 1000 szer mondtam nem érek rá.
-Segítened, segítenetek kéne.Menekülünk a média elől, mert már azért az túlzás hogy reggel amikor felkelek és kinyitom az ajtót,máris egy firkász ott van és lekap,másnap meg azt olvasom az újságban, hogy'Robert Pattinson halálos beteg' pedig csak nem aludtam jól-mondta ingerültenRobert.
-És hogy jövök a képbe én, vagyis mi?
-Bújtass minket.
-Vagyis feltűnés nélküli hosszú nyaralást szeretnétek, amihez én adom a házat?
-Hát, így is fogalmazhatunk.
-Oookkééé.Leht, hogy én nem vagyok valami HollyWood-i sztár, de ez nekem magas.Eljöttök HollyWoodból ide,az isten háta mögé, és pont hozzánk, amerikai lányokhoz,hogy legyen egy kis nyugalmatok?
-Aha.Tegnap hallottuk a kávézóban hogy angolul beszéltek, így a beszéd megoldva.Nem tűntetek valami elkényeztetett cicababának,tehát normálisak vagytok.Valamint a barátnődnek szerintem feltűnt, hogy ott voltam.-mondta Rob. Na paff.Erre aztán végképp nem számítottam.Az alkonyatos srácok berángatnak egy öltözőbe,és elmondják hogy jó lenne ha hozzánk költözhetnének,mert már elegük van abból hogy nincs egy szabad percük.Szerintem a föld rossz irányba kezdett el forogni, de azért jó lehet, és hát valljuk be.Az emberhez nem mindennap kopogtatnak be híres sztárok és kérik meg az embert hogy had éljen náluk.

- Mit mondasz?-kérdezte óvatosan Rob.
-Hát ha senki nem szólít kiscsajnak,akkor rendben.-mondtam mosolyogva és Kellan felé fordultam kérdő tekintettel.
-Rendben.
-Én is így gondoltam.De hogy mentek innen ki?Mármint feltűnés nélkül?
-Parókában.Itt még nem annyira feltűnő.
-Akkor vegyétek fel, mert most szépen bemutatlak titeket a húgomnak is.Mert, hát ő miindenről tud,ezzel jár ha van egy ikertesód.Na meg 5 nap múlva jönnek a barátnőim, és előlük nem sok mindent tudok eltitkolni előlük, főleg hogy egy bandában játszunk, és így állandóan együtt vagyunk,és nálunk fognak aludni.
-Akkor őket is be kell avatnunk.Van egy bandátok?
-Van,de most keressük meg Molly-t és hazaviszünk titeket,elrendezkedtek, mi meg visszajövünk, és bevásárolunk mert próbálunk megszervezni egy csajbulit.
-Rendben.


Molly beavatása zökkenő mentesen ment, mondanom se kell először ő is röhögött, majd a földön koppant az álla, ahogy meghalotta, hogy hozzánk akarnak költözni, de természetesen beleegyezett.Feltűnés nélkül mentünk át a plázán,majd kocsiba pattantunk és hazamentünk.Szerencsére anyáék még nem voltak otthon így könnyen felmehettünk a szobámba,már csak az a kérdés hogy hogyan fogunk aludni, mármint hogy ki és hol.
-Fiúk és Molly.Az a következő kérdés, hogy ki hol fog aludni.Az én szobámban vagy Mollyéban mivel a vendégszobába nem mehetünk be mert anyuék bemehetnek oda.Tehát?
-Szerintem mindenképpen kellene lennie mindkét szobában 1-1 lánynak-mondta Kellan egy perverz mosollyal.
-Szerintem is-mondták kórusban a fiúk, mire mi összenéztünk és elkezdtünk röhögni és elnézően ráztuk a fejünket.
-Akkor ez megszavazva.És ki kivel fog aludni?Mármint melyik szobában?
-Rob?
-Én itt.
-Cameron?
-Molly.
-Kellan?
-Molly
-Taylor?
-Itt.
-Jackson?
-Itt.
-Akkor ez is megvan.Csinálok nektek helyet pakoljatok ki,és ha nem baj akkor mi visszamennénk vásárolni.
-Persze.

Visszamentük a plázába megvenni a maradék cuccot,mert ezt a csajbulit akkor is megtartjuk, a fiúk egy estét csak kibírnak majd.Még mindig nem tudom elhinni.De Robban és Cameronban volt valami furcsa,olyan hirtelen rávágták hogy ők kinél fognak lenni,bár szerintem csak képzelődök.

Amikor hazaértünk valami furcsa zaj jött az emeletről, amint közelebb értünk az a ajtóhoz a zaj, zenével keveredett,ami furcsa érzést váltott ki belőlem.Arról nem is beszélve, hogy az ajtó nem nyílik,eszeveszett kopogásba kezdtem.
-Egy perc!-Kiabálta Taylor és egy fájdalmas "ne már"következett.-Meglepetésünk van...


Komikat lécci,mert ez határozza meg az egész történet alapját

Puszi:
Ash