11. fejezet

Nem kaptam valami sok komit, vagyis egyáltalán nem kaptam komit. Egy ici-pici kis megjegyzéstől is nagyon boldog lennék. írjátok meg ha valami nem tetszik és én majd megpróbálok változtatni. Tudom hogyn em írok valami jól, de azért akkor is jól esne, és akkor hamarabb is jön a friss, na nem mintha bárkit is izgatna :( Jó olvasást.

Szőkén is áll a banda

(1.rész)

Ashley szemszöge:

Hazafelé végig beszélgettünk Robbal, de leginkább lényegtelen dolgokról. Csak egyszer beszéltünk komoly dolgokról, bár azt se nevezném igazán komolynak. A bandáról volt szó.

- Na és mi az együttesetek neve?

- Bad girls- mondtam röhögve.

- És miért pont Bad girls?

- Mert olyan kis rosszak vagyunk. És 17 évesen amikor már leittad magad a sárga földig egy bárban énekelsz, és egy hapsi megkérdezi hogy mi az együttesetek neve akkor neked se jutna jobb eszedbe. És azóta már nem volt kedvünk változtatni a néven.

- Várj, azt mondod azt hitték, hogy ti vagytok a fellépő zenekar?

- Igen, mert a zenészek egy ideje már nem jöttek vissza, mi meg hát ugye részegek voltunk és kedvünk támadt énekelni. Igazából az éjszaka nagy része totális homályba vész, de arra tisztán emlékszem, hogy nikki belehányt a dobba, mi meg épp megtudtunk lépni, és még a nyomokat is eltüntettük. Az volt életem egyik legjobb bulija, azóta mi is zenélünk,, persze nem ittas állapotba, de néha azért előfordul hogy ki kell mennünk a friss levegőre.- Aztán közben hazaértünk, Rob nagyon lovagiasan ajtót nyitott és előreengedett, de az ajtóban földbegyökerezett a lábam, ahogy neki is. Köpni- nyelni nem tudtam a meglepetéstől. July az asztalon ül és Kellannal vadul smárolnak. Szerintem azt se vették volna hogy felmegyünk az emeletre, de robnak meg kellett szólalnia.

- Hey gyerekek! Ne ennyire látványosan, mert mindjárt én is nekiesek Ashleynek!- mondta miközben belecsípett a fenekembe. Szegény July tiszta vörös lett, és odabújt Kellan mellkasához, aki szokásához híven kajánul vigyorgott. Mi mást is csinált volna?

- Délután, próbálnunk kéne, úgyhogy addig éljétek ki perverz vágyaitokat, de lehetőleg ne a konyhaasztalon. De most komolyan srácok, Menjetek szobára!

Felmentünk a szobánkba, végülis szerintem már mondhatjuk ezt, mert mindenkinek lett egy közös szobája valakivel. Gyorsan átöltöztem és elindultam a csajokhoz hogy elmondjam nekik a délutáni tervet. Először átmentem Mollyhoz, de bár ne tettem volna. Amint elmondtam neki Robról kezdett kérdezősködni.

- Mi van közted és Rob között?

- Nincs köztünk semmi! egyszer fogadásból megcsókolt és kész.- És ez igaz is volt. A napokban rájöttem( mint sok minden másra erre is), hogy minden csak a fogadás miatt volt. De ezen nem kéne már annyit rágódni, lezártam ezt az ügyet és kész.

- Biztos, mer én úgy vettem észre hogy azért több van köztetek mint semmi. Ma is együtt mentetek el kutyát sétáltatni, és én ezt nem nevezném semminek!- Ezt annyira utálom!! ne beszéljen nekem itt ilyen sejtelmes hangon! na meg a szemöldök huzogatás...

- Nem, nem volt semmi, és nem is lesz! Mi csak barátok vagyunk és csa bocsánatot kértem tőle amiért olyan hülyén viselkedtem. Ami furcsa az, hogy ő is bocsánatot kért, de ez nem jelent semmit! Csak annyit hogy tudunk úgy beszélni mint két normális ember és olyan a viszonyunk, mint azelőtt a csók előtt.

- Oh, értem. Kár... Pedig olyan szépek lennétek együtt...

- Jól van. Szia Molly!- mondtam és elindultam az ajtó felé, amin épp Cameron lépett be.- Nézd, épp itt jön Cameron, szerintem ő nagyobbra értékeli majd a szerelmi párosításaidat. Sziaasztok!
- már csak ez hiányzott! Amikor Molly ilyenekkel elkezd kombinálni, abból semmi jó nem sül ki.
na de mindegy. Most már csak Nikkinek és Alisonnak kell szólnom.De rossz szobába nyitottam mert hát kellan és July voltak, háát, khm... hogy is mondjam, elég intim helyzetben. Gyorsan a szememre raktam a kezem és becsaptam az ajtót. semmi kedvem nincs ilyen helyzetben látni a barátnőmet. Amikor úgy éreztem, hogy nagyjából elértem a következő szobáig benyitottam de még mindig nem vettem le kezem a szememről.

- Hali Ash! Miért nem jössz beljebb?- hallottam meg Nikki vidám hangját- és miért takarod el a szemed?

- Egyedül vagy?- kérdeztem óvatosan.

- Nem, nincs egyedül.- mondta Jackson és éreztem hogy mosolyog, de amint kimondta a másik kezemet is a szememre tettem.

- Kösz, ez igazán jól esett.- Jackson.

- Itt van Taylor is, csak dumálunk, gyere te is. És nyisd már ki a szemed.

- Biztos hogy csak beszélgettek?

- Igen. 100%.

- Huh, akkor jó- és levettem a kezem a szememről, amit lehet hogy jobb lett volna ha ott hagyok. Jackson és Taylor összebújva keringtek a szobában.

- Ne már srácok! szinte csak egy nyögésnek hallatszott a mondanivalóm.

- Miért, szép dolog a szerelem, nem?

- Most komolyan? Istenem mit vétettem?! Előbb Kellan most meg ez... A ferde hajlamok túltengnek ebben a házban!

- Jajj ne csináld csak hülyülünk!- mondták röhögve a fiúk és adtak egy csontropogtató ölelést.