Békülés és a kislány
Az elmúlt pár napban elég harapós kedvemben voltam, és amikor elgondolkodtam, akkor rájöttem hogy senki, legalábbis férfinak még nem sikerült ennyire kiborítania, amitől még inkább rosszul lettem. A mi kedves Rpattzünk arcán pedig nem láttam a megbánás legkisebb jelét sem, de azért volt néhány olyan helyzet amikor elkaptam egy olyan" bocsihogyegybunkóseggfejvoltam" pillantást, de szerintem csak képzeltem.A veszekedésünk óta is egy ágyban alszunk, ami elég furcsa, de ez van. Viszont rájöttem, igazából azért vagyok ilyen állapotban, mert még nem borultam ki ilyen dolgok miatt. Szóval úgy döntöttem, hogy bocsánatot kérek, ami tőlem nagy szó, mert elég makacs vagyok. Szóval megsétáltatom Alízt és amikor visszaértünk majd gyorsan bocsánatotkérek.
- Elmentem kutyátsétáltatni, majd jövök!- kiaáltam be a többieknek, nehogy megint az leegyen hogy a lányok már mindenkit riasztanak, pedig csak szó nélkül hagytam őket otthon... emlékszem mekkorát néztek amikor lazán ledobtam magam a kanapéra és elkezdtem fecsegni valami hülyeségről.
- Veled mehetek?- Na kopp. Erre tényleg nem számítottam, még egy jó bocsánatkérő szövegem sincs, erre most jön Rob hogy velem jöhet -e?. elég értetlen képet vághattam, mert elkezdett vigyorogni.
- Ahha- mondtam tök lassan mert még mindig nem értettem, hogy mi a fenéért akar velem jönni. Felraktam Aliz nyakára pórázt és már indultunk is. A parkba vezető út szótlanul telt, de egyátalán nem az a kínos csend volt, Rob nézelődött, én meg próbáltam valami értelmeset kitalálni, de aztán úgy döntöttem majd mondom azt ami éppen eszembe jut, így inkább élvezem a napsütést és megpróbálok annyi D vitamint magamba szívni, amennyit csak lehet. Aztán ahogy beértünk a parkba már nem bírtam tovább.
- Figyelj Rob, bocsi hogy az elmúlt pár napban olyan lehetetlenül viselkedtem, csak kiborítottál, és azért viselkedtem úgy és, hát... izé... én sajnálom.- hajtottam le a fejem mert tényleg elég hülyén viselkedtem.
- Tudod hogy most nagyon megleptél? Mert igazából azért jöttem veled hogy bocsánatot kérjek, de most nem igazán értelek, miért kérsz bocsánatot? Azért mert megbántottalak?
- Nem, azért mert olyan lehetetlenül viselkedtem.
- Oh, értem. Nos, én pedig sajnálom hogy megbántottalak.
-Sem..- nyújtottam a kezem, de mire észbekaptam a póráz már nem volt a kezemen.- Aliz!!!- és futottam, pontosabban futottunk utána. Mint a filmekben, Rob és én a kutya nevét kiabálva futkozunk a parkban.
- Rob, sehol sem találom.- mondtam szomorúan.
- Nem ő az?- kérdezte és egy síró kislány felé mutatott aki ott ült egy padon és épp a kiskutyát simogatta.
- De, de ő az.- odamentünk a kislányhoz, aki elvesztette a szüleit a parkban, piknikeztek csak a kislány (akit Dórinak hívnak) messze eljött és nem tudja hogy honnan.
- És hogy néz ki anyukád?- közben már a parkban sétáltunk és néztük, hogy nem -e látjuk valahol a szüleit.
- Fekete rövid haja van, kék szeme és picike.- hát ez aranyos. Picikie...- apa meg magas és barnahajú, és barna szemű.
- Oké, ne félj, megtaláljuk őket.- Robnak is elmondtam nagyjából azt hogy miről beszéltünk.
Háromnegyed óra keresés után megtaláltuk a szüleit, akik már halálra aggódták magukat, és nagyon hálásak voltak amiért visszavittük Dórit. Elindultunk hazafelé, de meg kellett állnunk, mert hát Aliznak dolga volt.... És észrevettem hogy Rob nagyon bámul egy csajt.
- Szerintem jobb ha nem kezdesz ki a csajjal.- suttogtam a fülébe.
- Csak nem vagy féltékeny.- Erre csak egy szemforgatás volt a válaszom.
- Nem, de ha kikezdesz vele, az a srác nem hagyná annyiban.
- Ezt most honnan veszed?
- Figyelj, itt mindjárt egy leánykérének leszel a szemtanúja.- böktem a szememmel a a fiú felé aki épp a lány felé sétált.
- Honnan tudod?- kérdezte nagyra nyílt szemekkel.
- Tudodok olvasni az emberek gondolataiban, kiváló szemem van és látom hogy egy doboz van a zsebében, és hallottam amikor azt mondta a virágosnál hogy leánykérés lesz.- és igazam lett. Rgy gyors puszi után a srác térdre ereszkedett és megkérte a lány kezét aki " Igen, Igen és Igen-t" visitozva a nyakába ugrott.
- Szóval ha ép bőrrel meg akarod úszni, akkor máson legeltesd a szemed.- mire kimondtam már meg is bántam. Rob felém fordult egy kaján vigyorral az arcán és a szemöldökét huzogatta.
- Rob!- böktem oldalba, és elindultunk haza, persze jót röhögtem rajta.
- Most mi van??? Te mondtad...
- Elmentem kutyátsétáltatni, majd jövök!- kiaáltam be a többieknek, nehogy megint az leegyen hogy a lányok már mindenkit riasztanak, pedig csak szó nélkül hagytam őket otthon... emlékszem mekkorát néztek amikor lazán ledobtam magam a kanapéra és elkezdtem fecsegni valami hülyeségről.
- Veled mehetek?- Na kopp. Erre tényleg nem számítottam, még egy jó bocsánatkérő szövegem sincs, erre most jön Rob hogy velem jöhet -e?. elég értetlen képet vághattam, mert elkezdett vigyorogni.
- Ahha- mondtam tök lassan mert még mindig nem értettem, hogy mi a fenéért akar velem jönni. Felraktam Aliz nyakára pórázt és már indultunk is. A parkba vezető út szótlanul telt, de egyátalán nem az a kínos csend volt, Rob nézelődött, én meg próbáltam valami értelmeset kitalálni, de aztán úgy döntöttem majd mondom azt ami éppen eszembe jut, így inkább élvezem a napsütést és megpróbálok annyi D vitamint magamba szívni, amennyit csak lehet. Aztán ahogy beértünk a parkba már nem bírtam tovább.
- Figyelj Rob, bocsi hogy az elmúlt pár napban olyan lehetetlenül viselkedtem, csak kiborítottál, és azért viselkedtem úgy és, hát... izé... én sajnálom.- hajtottam le a fejem mert tényleg elég hülyén viselkedtem.
- Tudod hogy most nagyon megleptél? Mert igazából azért jöttem veled hogy bocsánatot kérjek, de most nem igazán értelek, miért kérsz bocsánatot? Azért mert megbántottalak?
- Nem, azért mert olyan lehetetlenül viselkedtem.
- Oh, értem. Nos, én pedig sajnálom hogy megbántottalak.
-Sem..- nyújtottam a kezem, de mire észbekaptam a póráz már nem volt a kezemen.- Aliz!!!- és futottam, pontosabban futottunk utána. Mint a filmekben, Rob és én a kutya nevét kiabálva futkozunk a parkban.
- Rob, sehol sem találom.- mondtam szomorúan.
- Nem ő az?- kérdezte és egy síró kislány felé mutatott aki ott ült egy padon és épp a kiskutyát simogatta.
- De, de ő az.- odamentünk a kislányhoz, aki elvesztette a szüleit a parkban, piknikeztek csak a kislány (akit Dórinak hívnak) messze eljött és nem tudja hogy honnan.
- És hogy néz ki anyukád?- közben már a parkban sétáltunk és néztük, hogy nem -e látjuk valahol a szüleit.
- Fekete rövid haja van, kék szeme és picike.- hát ez aranyos. Picikie...- apa meg magas és barnahajú, és barna szemű.
- Oké, ne félj, megtaláljuk őket.- Robnak is elmondtam nagyjából azt hogy miről beszéltünk.
Háromnegyed óra keresés után megtaláltuk a szüleit, akik már halálra aggódták magukat, és nagyon hálásak voltak amiért visszavittük Dórit. Elindultunk hazafelé, de meg kellett állnunk, mert hát Aliznak dolga volt.... És észrevettem hogy Rob nagyon bámul egy csajt.
- Szerintem jobb ha nem kezdesz ki a csajjal.- suttogtam a fülébe.
- Csak nem vagy féltékeny.- Erre csak egy szemforgatás volt a válaszom.
- Nem, de ha kikezdesz vele, az a srác nem hagyná annyiban.
- Ezt most honnan veszed?
- Figyelj, itt mindjárt egy leánykérének leszel a szemtanúja.- böktem a szememmel a a fiú felé aki épp a lány felé sétált.
- Honnan tudod?- kérdezte nagyra nyílt szemekkel.
- Tudodok olvasni az emberek gondolataiban, kiváló szemem van és látom hogy egy doboz van a zsebében, és hallottam amikor azt mondta a virágosnál hogy leánykérés lesz.- és igazam lett. Rgy gyors puszi után a srác térdre ereszkedett és megkérte a lány kezét aki " Igen, Igen és Igen-t" visitozva a nyakába ugrott.
- Szóval ha ép bőrrel meg akarod úszni, akkor máson legeltesd a szemed.- mire kimondtam már meg is bántam. Rob felém fordult egy kaján vigyorral az arcán és a szemöldökét huzogatta.
- Rob!- böktem oldalba, és elindultunk haza, persze jót röhögtem rajta.
- Most mi van??? Te mondtad...
Szia
VálaszTörlésnekem nagyon tetszik a blogod :D
és várom is a folytatást :D
Puszy Nancy
Jajj kösz hogy írtál!!!!!:D:D:D:D Ez annyira jól esik!!!(L) És annak is örülök hogy tetszik!! Megpróbálom minél hamarabb hozni a frisst. És még egyszer köszii!!:D(L)
VálaszTörlés