7. fejezet

Egy esős nap sok mindenre jó

- Itt várj!- huncut kis nevetés hagyta el a szám, rákacsintottam majd eltűntem a gardrobban. Robert Pattinson, te még nem tudod mire vállalkoztál. Először felvettem egy sötét feszes csőnadrágot, és egy világos testhez simuló nyakbakötős felsőt, egy converse tornacsukával. Kimentem és forogtam egyet majd visszamentem egy újabb darabért. Az egészben az volt a szép, hogy Robnak mindig egyre nagyobb mosoly terült el az arcán.Aztán úgy döntöttem ideje bevetni a női praktikákat, és elkezdtem az estélyi ruhák közt válogatni. A választásom egy indigókék, combközépig érő, feszes hosszú ujjú ruhára esett.

- Rob, tudnál segíteni egy kicsit?

- Persze, bármiben, főleg ha segítenem kell levenni a ruhádat!- erre csak a szememet tudtam forgatni, férfiak... mit várjunk tőlük? bejött elismerően végignézett rajtam, elidőzve a combomon.- Nekem tetszik, bár szerintem egy kicsit bő.

- Azt mondod? Akkor légyszi húzd fel a cipzárt!- a ruha cipzárja a nyakamtól a derekam tetejéig ért.

- Hmmm, 1000 örömmel, de tudod én jobban szeretem a természetes lányokat, szóval téged meztelenül!- miközben mondta, karjait a derekam köré fonta, és orrával a nyakamat 'simogatta, miközben lehelete is cirógatta a nyakamat. Mondanom sem kell, a szívem majdnem kiugrott a helyéről, és amikor apró puszikkal hintette be a nyakamat.... De nem lehetek biztos benne, hogy ez az igazi Rob. Én biztosra akarok menni, nem vagyok az a komoly fajta, de én nem csak játszadozni szeretnék, bár ezt a pillanatot akkor is kiélvezem, sőt talán még édesebbé is tehetem. Belesimultam Rob ölelésébe és a nyakamat hátrahajtottam, hogy még jobban hozzáférken a nyakamhoz. Felbátorodva elkezdte simogatni a hasamat, majd egyre feljebb haladva apró puszkkal hintette be a nyakam az állam az orrom, majd a szám sarkára, és....... és...és....

- July küldött hogy elkérjek egy ruh.....-szólt kellan amint ránk nézett elállt a lélegzete.- bocsi gyerekek nem akartam megzavarni semmit.- aztán amilyen gyorsan jött, úgy is ment el.Pedig most mit nem adtam volna egy kis időért, hogy gondolkodhassak. Valyon Rob miért csinálta? Nem, nem úgy értem. Nagyon élveztem, de nem értem hogy miért csinálta. Még mindig ölelő karjai maga felé fordítottak és ha lehet, akkor még jobban magához húzott, én pedig készségesen belesimultam ölelésébe, és mellkasára hajtottam a fejem.

- Megbántad?- kérdezte, nem néztem fel rá, de kihallottam a hangjából a kíváncsiságot, és a félelmet. Bár ez utóbbit nem tudtam hova sorolni.

- Nem, nem bántam meg.- mondtam, és még lejjebb hajtottam a fejem.

- Akkor, ha megengeded.- óvatosan, államnál fogva felmelte a fejem, és ajkai lassan és megfontoltan közeledni kezdtek felém. Forró leheletét már az ajkamon éreztem, majd lassan, gyengéden ajkamhoz érintette ajkait.

Bocsiii, bocsiii bocsiii. Tudom hogy nagyon nagyon sokat késett a rész, és hogy rövid is lett, de azért remélem teccett. a hetekben nem sokat voltam itthon és a gépem is bekrepált.

Amint tudom hozom a frisset. puxy: Ash

Ui.: nagyon jól esik a sok komi.(L)